Tájház katalógus - Agrártörténeti emlékek

A földművelés és az állattartás eszközei
A ma is működő parasztházak, tanyák udvarára betoppanva a szemfüles szemlélődő igazi gazdaságtörténeti kiállítást fedezhet fel. A parasztember semmit sem dobott ki, úgy gondolta, hogy a már idejétmúlt kasza, régen nem használt járom is jól jöhet még valamikor. Éppen ezért a hagyományos értékrendet követő parasztgazdaságokban ma is megtalálhatjuk a modern, motoros eszközök mellett a régi ekéket, boronákat, kocsikerekeket, lószerszámokat.

Gazdasági épületek
A paraszti életmódról akkor kapunk hiteles képet, ha az egykori falusi lakóházak mellett megtaláljuk a porta gazdasági építményeit. A parasztházak szobái, konyhái és kamrái mellett a melléképületek nagysága, száma is kitűnően tükrözi az egykori tulajdonos gazdasági helyzetét, társadalmi státuszát. A paraszti életmód egyik legfontosabb jellemzője, hogy legtöbb esetben nem vált el egymástól a munka és a mindennapi élet színtere, a lakótér mellett az istállók, a termények és a munkaeszközök tárolására készült építmények is az udvarban kaptak helyet.

Malom
A földművelő gondos munkájával megtermelt gabonamagok ritkán kerülnek eredeti formájukban a terített asztalra. Ahhoz, hogy az ember számára jól emészthető táplálék készülhessen a magokból, össze kell törni, meg kell őrölni a szemeket. Az erre alkalmas mozsarak, külük azonban csak viszonylag kis mennyiségű gabona feldolgozására alkalmasak. A jobb hatékonyság érdekében az emberiség már az ókorban két kő között, kézi erővel őrölte meg a terményt. Ilyen kézimalmokat a magyar parasztság is megőrzött. A gabonatermelés növekedésével párhuzamosan Európa-szerte elterjedtek a különböző állati erővel vagy a szél és a víz energiájával működő malmok.

Szőlőgazdálkodás és borászat emlékei
Magyarország tájain barangolva a figyelmes utazó szinte mindenütt találkozhat borospincékkel, présházakkal, szőlőspajtákkal, a szőlőműveléshez szükséges eszközökkel. A szőlőtermesztés és a borászat hagyománya a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza a magyar mezőgazdaság életében. Az azóta eltelt több mint ezer esztendőben számottevő történeti, természeti és társadalmi hatások miatt jelentős nagytáji különbségek alakultak ki a termesztett szőlőfajták, művelésük, feldolgozásuk, tárolásuk tekintetében.

Erdőgazdálkodás, halászat, vadászat, méhészet és gyűjtögetés emlékei
Az önellátásra törekvő parasztgazdaságnak nélkülözhetetlen nyersanyagforrása volt a természet. A néprajzi leírásokat olvasgatva szinte túl idealizáltnak tűnik a régi parasztemberek természetismerete. A parasztság számára nemcsak a fakitermelés miatt voltak fontosak az erdők, hanem az erdei haszonvételek miatt is. Erdei haszonvételnek számított a vadászat, a gyümölcsök, gombák, gyógynövények, gubacsok, fakérgek, vesszők rendszeres gyűjtögetése mellett az erdei legeltetés és az erdei méhészet is.