|
 Tájház katalógus - Műemlék együttesek
A magyar népi kultúra építészeti remekműveire már a 19. században felfigyeltek a paraszti életmód csodálói. A falusi, mezővárosi építészeti értékek védelme azonban csak a második világháború után valósult meg: 1949-ben törvényerejű rendelet született megóvásuk érdekében. Ezt követően, az 50-es években, tisztázták a népi műemlékek fogalmát, és országszerte nagyarányú feltáró munka kezdődött. Létrejött az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, elkészült az országos műemlékjegyzék. A népi műemlékek védelmének két módszere alakult ki, vagy szabadtéri néprajzi múzeumokba telepítik át az épületeket, vagy helyben megőrzik, műemlékké nyilvánítják, és lehetőség szerint bemutatják.
Egy-egy népi építészet szempontjából kiemelkedő lakóház megőrzésekor azonban nem mindig nyílt lehetőség megőrizni az épület eredeti környezetét. Lebontották az udvar gazdasági építményeit, amitől megváltozott a porta jellege. Új utat, lakótelepet építettek, amitől átalakult a település szerkezete. Éppen ezért egy-egy lakóház megőrzése mellett fontos, hogy helyenként a településszerkezetet és településformát tükröző épületegyüttesek is fennmaradjanak. Az így megóvott népi műemlék együttesnek legismertebb példája Hollókő és Tihany.
A szabadtéri néprajzi múzeumok a magyar köznyelvben skanzen néven ismertek. A kifejezés az 1885-ben, Stockholm egyik városrészében, a Skanzenben megnyitott szabadtéri, néprajzi kiállítás nyomán terjedt el. Magyarországon az első "Néprajzi Falu" az 1896-os Ezredéves Kiállítás alkalmából épült fel. A rövid ideig látható kiállítás lebontása után az 1960-as évekig várni kellett, hogy szabadtéri néprajzi múzeumok létesüljenek hazánkban. Az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumot hosszas előkészítés után 1967-ben alapították. A máig is épülő múzeum első látogatóit 1974-ben fogadta. 1968-ban Zalaegerszegen nyitotta meg kapuit a Göcseji Falumúzeum, 1973-ban Szombathelyen a Vasi Múzeumfalu, 1979-ben a nyíregyházi Sóstói Múzeumfalu, 1980-ban a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény, majd 1985-ben az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménye vált mindenki számára látogathatóvá.
A szabadtéri néprajzi múzeumokban lehetőség nyílik a népi építészet remekműveinek megmentésén kívül a településszerkezeti sajátosságok bemutatására. A különböző tájakra, korokra, társadalmi csoportokra jellemző lakóházak, gazdasági épületek, műhelyek hosszú kutatások után kialakított együttese átfogó képet nyújt a falusi, mezővárosi kultúra múltjáról.
A szabadtéri néprajzi kiállítások nemcsak térben érzékeltetik a népszokások, a paraszti életmód közötti különbséget, hanem azok időben eltérő változását is bemutatják.
Cáki Pincesor - Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Cák)
A többségükben múlt század elején épült borospincék egysejtűek, földes padozatúak, ollóágas, szelemenes tetőszerkezetűek, zsúpfedelesek. Elől csonkakontyosak, nyitott orommal, hátul lekontyoltak. Néhány pince szőlészeti - borászati eszközökkel berendezett, köztük oldalorsós, kőhúzós és középorsós szőlőpréssel.
Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Park (Zalaegerszeg)
A Zala folyó festői holtágára épült egykori vízimalom mellé települt Göcseji Falumúzeum a göcseji népi építészet és lakókultúra emlékeit mutatja be, jellegében eredeti enteriőrökkel és településképpel. Külön értéke az 1870-es években elpusztult zalacsébi fatemplom közelmúltban elkészült rekonstrukciója.
Hollókői Falumúzeum (Hollókő)
A Világörökség részét képező hollókői Ófalu védett népi építészeti együttese hitelesen idézi fel a 20. század eleji palóc település képét. Központjában, a templommal átellenben álló egykori lakóház 1964 óta múzeum. Az 1867-ben már álló korábbi lakóház maradványainak felhasználásával, a falu nagy részét elpusztító 1909-es tűzvészt követően épült fel mai formájában.
Hollókői Postamúzeum (Hollókő)
A falunak kedves színfoltja az 1990-ben megnyílt Postamúzeum. A ház két kis kiállítótermében a Palócföld postája című kiállítás tárgyai, tablói és dokumentumai jól egészítik ki a falu és környékének históriájáról szerzett ismereteinket.
Ócsai Tájház (Ócsa)
Ócsa legidősebb része, az Öregfalu, közepén a XIII. század elején épült román bazilikával, igazi néprajzi csemege. 1975-ben a területtel együtt helyezték védelem alá a 62 portából álló falurészt, melynek kétbeltelkes településszerkezete több száz éves.
ÓNTE Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kiemelten Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (Ópusztaszer)
Anonymus - akinek a szobra az emlékparkban látható - Gesta Hungaroruma szerint a honfoglaló magyar törzsek vezérei ezen a tájon táboroztak 34 napon keresztül, hogy meghatározzák az új haza belső rendjét. Ezért a köztudatba úgy vonult be ez a hely, mint a honszerzők első országgyűlésének színhelye.
Őrségi Népi Műemlékegyüttes - Szalafő-Pityerszer (Szalafő - Pityerszer)
Az őrségi szeres település megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága Szalafő-Pityerszeren három portán 10 épületet vásárolt meg, melyek többsége a 19. sz. első felében épült. Egy lakóházat, amely eredetileg füstösház volt, Szalafő Papszeréről telepítettek át, hogy az Őrség legrégebbi háztípusa is látható legyen.
Porpáczy Aladár ÁMK - Fertőszéplaki Tájházak (Fertőszéplak)
A Fertő vidék magyar községeiben 1850-1950 között végbement lakáskultúra és gazdálkodás változást öt periódusban mutatja be a kiállítás öt hitelesen helyreállított 1860-1870 között épült parasztházban. A szép parasztházak együttese felidézi a 19. századi falvak utcaképét is.
Sóstói Múzeumfalu (Nyíregyháza - Sóstó)
A Sóstói Múzeumfalu Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri néprajzi múzeuma. Az alapítása (1970) és a megnyitása (1979) óta eltelt idő alatt az "Év múzeuma" címet is elnyert intézmény Szabolcs-Szatmár-Bereg megye leglátogatottabb múzeumává vált. Az évi 70-80 ezres látogatói létszám a terület adottságait, idegenforgalmát tekintve nem csekély eredmény!
Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre)
A tájegységek utcáján, a parasztudvarokban, a lakó- és gazdasági épületek, műhelyek között sétálva a látogató úgy érezheti, mintha az eredeti falvakban járna. Megismerkedhet a napjainkra már feledésbe merült vagy ritka mesterségekkel, a kézműiparral, a hagyományos paraszti ételekkel - és azok készítésével -, s nem utolsó sorban a falusi-mezővárosi társadalom ünnepeivel, szokásaival.
|
<% } // end MM_offset == 0 %> 
<% } // end MM_offset == 0 %> 
