Tájház katalógus - Tájházak

Egykori társadalmi rétegek

A magyar falvak lakói már a középkorban sem alkottak egységes társadalmi réteget. A vallási, nemzetiségi megosztottság mellett vagyoni és foglalkozásbeli különbségek tették színessé a jobbágyi rendet. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás a feudális kötöttségeket megszüntette. A tőkés tulajdonviszonyok, a piacgazdaság következtében tovább növekedtek a vagyoni, életmódbeli választóvonalak a paraszttársadalomban. Merev társadalmi határok alakultak ki, amelynek alapja a parasztcsalád által birtokolt föld mennyisége, minősége volt. A szilárdnak tűnő társadalmi határok és a konzervatív szemlélet ellenére a parasztság folyamatosan változott, differenciálódott, modernizálódott. Egységes paraszttársadalomról tehát nem beszélhetünk, a falvakra jellemző rétegeket is csak körülhatárolt időmetszetekben mutathatjuk be, figyelembe véve a kistájra, nemzetiségre jellemző sajátosságokat.
Tájházaink enteriőrjei legtöbb esetben tükrözik ezt a történeti szemléletet. A parasztházak berendezése egy meghatározott időszak társadalmi rétegének életmódját ábrázolja.

Kisnemesek, parasztpolgárok, falusi értelmiség
A magyar falu sajátos színfoltját alkották a kisnemesek. A rendi időszakban a köznemesség négyötödét alkotó réteg vagyoni helyzete meglehetősen változatos volt. A néhány jobbágytelekkel rendelkező kurialista mellett megtaláljuk a csupán kutyabőrrel rendelkező birtoktalan armalistát.

Nagygazdák
Népmeséink, balladáink, dalaink gyakori szereplője a rátarti, büszke "gazda". A jobbágyfelszabadítást követő időszakban azonban csak a parasztság vékony rétegét tette ki az akár 50-100 hold közötti birtokon is gazdálkodó módos parasztság.

Közép- és kisbirtokos parasztság
Egy tájegység, egy falu arculatát a közép- és kisbirtokos parasztok ízlése, életmódja határozta meg. Mindennapjaikat és ünnepeiket a munka és a hagyományok tisztelete jellemezte. A birtokot igyekezett a család önállóan megművelni, segítséget csak a nagyobb munkák idején alkalmazott.

Agrárszegénység
A dualizmus időszakában és a két világháború között a parasztság túlnyomó többsége alig vagy egyáltalán nem birtokolt földet. Az öt hold alatti birtokot magáénak mondható szegény paraszt éppen hogy meg tudta termelni családja számára a betevőt. Földje erre nem volt elegendő, napszámmal, részes munkával egészítette ki jövedelmét.

Nemzetiségi emlékek

Mit jelent ma Magyarországon az a szó, hogy tót, rác, sokác, sváb, szász, cipszer, oláh? Sorolhatnánk az elmúlt évszázadokban itt, a Kárpát-medencében letelepült nemzetiségek neveit, akikről már csak néhány közhely, általánosítás maradt fenn a köztudatban. Ritkán tesszük fel a kérdést: hogy is éltek, gazdálkodtak, ünnepeltek az alföldi tótok. Még ritkábban gondolunk arra, hogy az egyes nemzetiségeket különböző vagyoni helyzetű, foglalkozású, képességű egyének alkotják, akik sok mindenben hasonlítanak, de sok mindenben el is térnek a magyar parasztság szokásvilágától. Hogyan kaphatunk ma hiteles képet egy-egy település mára már asszimilálódott, de egykor idegen ajkú, sajátos kulturális jegyeket hordozó lakóiról? Ha szeretünk utazni, Magyarország tájházai között többet is találunk, amely a nemzetiségek jellegzetes életmódjába enged bepillantani.

Szláv
A magyarországi nemzetiségek között tarka színfoltot alkotnak a különböző szláv népcsoportok. Szláv népek már a honfoglalást megelőző időkben éltek a Kárpát-medencében, azonban a ma is ismert szláv nemzetiségek többsége vagy a török elől menekülve, vagy a török kiűzését követő uralkodói és földesúri telepítések folyamán érkezett Magyarországba.

Német
Közismert tény, hogy hazánkban az államalapításkor már éltek németek. Tervszerű telepítésről azonban csak a 12. századtól, II. Géza király politikájának köszönhetően beszélhetünk. Ettől kezdve érkeztek tömegesen kézművesek, bányászok, parasztok - elsősorban erdélyi, észak és nyugat magyarországi - városainkba, falvainkba.

Román
Annak ellenére, hogy a történelmi Magyarország román nemzetiségű lakóinak többsége a világháborúkat követően Romániához került, ma is több mint 10 ezer román nemzetiségű állampolgárunk van.

Vallási felekezetek emlékei

A hagyományos paraszti kultúrában a vallás természetes része volt az életnek, az emberek magától értetődően énekeltek és imádkoztak. A különböző egyházakhoz kötődtek az emberi élet fordulói, az év nagyobb ünnepei. A vallás sok tekintetben meghatározta, milyen tárgyakkal vették körül magukat az emberek, melyik ünnepet tartották fontosnak. Ugyanakkor a népi vallásosság nemcsak a hivatalos egyházi liturgiát tartotta szem előtt, hanem szokásaiban tovább éltetett pogány hagyományokat, az egyházi doktrínák által már nem támogatott kultuszelemeket, vagy szervesen integrált, más népektől, vallásoktól átvett sajátosságokat. Emiatt még egy valláson belül is országszerte különböző hagyományok emlékét fedezhetjük fel.

Római katolikus
Magyarországon (Horvátország nélkül) 1910-ben a lakosság 49,3%-a, 1920-ban a 63,9%-a római katolikusnak vallotta magát. A katolicizmus hazánkban mindenütt jelen volt, a Dunántúlon, a Dunától északra, a Duna-Tisza közén és a Bácskában került túlsúlyba.

Református
Magyarországon (Horvátország nélkül) 1910-ben az ország lakosságának 14, 3%-a, 1920-ban 21%-a vallotta magát reformátusnak. A reformátusok, néhány kivétellel szinte teljes egészében magyarok voltak. Tájegységeink közül jellegzetesen református vidék volt a Hajdúság, Bihar, Kalotaszeg, az Ormánság, a Kunság, a Szilágyság, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa megye.

Evangélikus
Magyarországon 1910-ben a népesség 7,1%-a, 1920-ban 6,2% vallotta magát evangélikusnak. A legtöbb evangélikus németül vagy szlovákul beszélt. Az egyház hívei között szerepeltek még magyarok, valamint egészen kis arányban szlovénok. Az evangélikus egyház tanításai Luther Márton (1483-1546) gondolatain alapulnak.

Görög keleti, görög katolikus
Magyarország lakosságának 1910-ben 11%-a vallotta magát görög katolikusnak, 12, 8%-a görög keletinek. 1920-ban, a trianoni békeszerződés következtében már csak a népesség 2,2%-a volt görög katolikus és 0,6%-uk görög keleti. A számok jól mutatják, hogy a hagyományosan görög keleti szerbek és románok, valamint a görög katolikus ruszinok, illetve románok az utódállamok állampolgárai lettek.