Hazai tájházak

A magyar népi kultúra építészeti remekműveire már a 19. században felfigyeltek a paraszti életmód csodálói. A falusi, mezővárosi építészeti értékek védelme azonban csak a második világháború után valósult meg, 1949-ben törvényerejű rendelet született megóvásuk érdekében. Ezt követően, az 50-es években, tisztázták a népi műemlékek fogalmát, és országszerte nagyarányú feltáró munka kezdődött.
Létrejött az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, elkészült az országos műemlékjegyzék. A népi műemlékek védelmének két módszere alakult ki, vagy szabadtéri néprajzi múzeumokba telepítik át az épületeket, vagy helyben megőrzik, műemlékké nyilvánítják és bemutatják. Ez utóbbiba tartoznak a tájházak. 1974-ben a Minisztertanács határozatot hozott, hogy azokat a helyben megőrzött népi műemlékeket, amelyeket másként nem tarthatnak fenn, állami tulajdonba veszik. 30 millió forintos állami támogatásnak köszönhetően országszerte tájházak, faluházak, múzeumházak, szabadtéri néprajzi múzeumok, tanyamúzeumok, honismereti tájházak, emlékházak, helytörténeti gyűjtemények alakultak, amelyek az egykori paraszti, falusi életmód emlékét őrzik.

Különböző nevű kiállítások, amelyek mögött eltérő szemlélettel, filozófiával kialakított múzeumok bújnak meg. A felsorolt kifejezések közül a tájház vált elfogadottá abban az esetben, amikor a népi építészet szempontjából jelentős, esetleg népi műemléknek minősített épületekben korhűen berendezett lakásbelsőket, műhelyeket bemutató múzeumokat találunk.
A műemléképületben kialakított tájházban nemcsak a kiállított tárgyak alkotják a kiállítást, hanem maga az épület is a múzeum szerves részének tekinthető. Egy "igazi" tájház egyszerre állít emléket az ábrázolni kívánt korszak, valamint társadalmi réteg kistájra jellemző építészeti hagyományainak, mindennapi életének, különleges esetben gazdálkodásának és mesterségbeli tudásának.

A Magyarországon található tájházak rendszere igazi időutazást kínál az érdeklődőknek. A hagyományos épületekben, korhűen berendezett enteriőrök a kiegyezést követő időszaktól, egészen az 1950-es évekig ábrázolják a paraszti kultúra változását. Megismerhetjük a különböző tájegységekre, az ott jellemző társadalmi rétegekre, nemzetiségekre jellemző szokásokat, életmódbeli különbségeket, betekinthetünk néhány rég elfelejtett mesterség titkaiba.

Irodalom

• BALASSA M. Iván:
  A tájházak muzeológiai és műtárgyvédelmi kérdései. A Miskloci Hermann Ottó Múzeum Közleményei. 1981.  1-9. oldal
• BALASSA M. Iván:
  A tájházakról. A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. 1997/1-2. 14-16. oldal
• CSERI Miklós - BERÉNYI Marianna:
  A tájházak létesítésének, működtetésének és berendezésének tapasztalatai Magyarországon. A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője. 1999/3-4. 7-11. oldal
• FÜZES Endre:
  A népi építészeti emlékek védelme. In: Magyar néprajz IV. Életmód. Bp. 1997. 309-326. oldal
• IKVAI Nándor:
  Falumúzeum. Debrecen. 1961.
• NOVÁK László:
  A falumúzeum - múzeumház szerepe a hagyományőrzésben és a közművelődésben. In: Honismeret. 1985/5 44-47. oldal
• KURUCZ Albert - BALASSA M. Iván - KECSKÉS Péter:
  Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon. Bp. 1987.
• SISA Béla:
  A magyarországi tájházak helyzete. In: Műemlékvédelem. XL. Évf. 1996/3. 180-186. oldal
• VIGA Gyula:
  Néhány gondolat az újabb tájházak kapcsán. In: Miscellanea museologica. Miskolc. 2002. 35-40. oldal