Társadalom

A magyar falvak lakói már a középkorban sem alkottak egységes társadalmi réteget. A vallási, nemzetiségi megosztottság mellett vagyoni és foglalkozásbeli különbségek tették színessé a jobbágyi rendet. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás a feudális kötöttségeket megszüntette. A tőkés tulajdonviszonyok, a piacgazdaság következtében tovább növekedtek a vagyoni, életmódbeli választóvonalak a paraszttársadalomban. Merev társadalmi határok alakultak ki, amelynek alapja a parasztcsalád által birtokolt föld mennyisége, minősége volt. A szilárdnak tűnő társadalmi határok és a konzervatív szemlélet ellenére a parasztság folyamatosan változott, differenciálódott, modernizálódott. Egységes paraszttársadalomról tehát nem beszélhetünk, a falvakra jellemző rétegeket is csak körülhatárolt időmetszetekben mutathatjuk be, figyelembe véve a kistájra, nemzetiségre jellemző sajátosságokat.
Tájházaink enteriőrjei legtöbb esetben tükrözik ezt a történeti szemléletet. A parasztházak berendezése egy meghatározott időszak társadalmi rétegének életmódját ábrázolja.

Kisnemesek, parasztpolgárok, falusi értelmiség
A magyar falu sajátos színfoltját alkották a kisnemesek. A rendi időszakban a köznemesség négyötödét alkotó réteg vagyoni helyzete meglehetősen változatos volt. A néhány jobbágytelekkel rendelkező kurialista mellett megtaláljuk a csupán kutyabőrrel rendelkező birtoktalan armalistát.

Nagygazdák
Népmeséink, balladáink, dalaink gyakori szereplője a rátarti, büszke "gazda". A jobbágyfelszabadítást követő időszakban azonban csak a parasztság vékony rétegét tette ki az akár 50-100 hold közötti birtokon is gazdálkodó módos parasztság.

Közép- és kisbirtokos parasztság
Egy tájegység, egy falu arculatát a közép- és kisbirtokos parasztok ízlése, életmódja határozta meg. Mindennapjaikat és ünnepeiket a munka és a hagyományok tisztelete jellemezte. A birtokot igyekezett a család önállóan megművelni, segítséget csak a nagyobb munkák idején alkalmazott.

Agrárszegénység
A dualizmus időszakában és a két világháború között a parasztság túlnyomó többsége alig vagy egyáltalán nem birtokolt földet. Az öt hold alatti birtokot magáénak mondható szegény paraszt éppen hogy meg tudta termelni családja számára a betevőt. Földje erre nem volt elegendő, napszámmal, részes munkával egészítette ki jövedelmét.